Képzeld el, hogy a konyhában állsz, és egy citromot tartasz a kezedben, amit épp most vettél ki a hűtőszekrényből! Kezed hidegnek érzi. Nézd meg külsejét, sárga héját! Viaszos sárga, és a héj a két oldalon egy-egy kis zöld pontban csúcsosodik ki. Nyomd meg kicsit, érezd tömörségét és súlyát! Most emeld a citromot orrodhoz és szagold meg! Mennyei az illata, nem igaz? Vágd ketté, és szagold meg újra! Az illat még erősebb. Most pedig harapj bele egy nagyot, és hagyd, hogy a lé szájadban szétáradjon! Csodálatos ízű, nem igaz?
Ennél a pontnál, ha jól használtad képzelőerődet, csorogni kezd a nyálad.
A szavak, a "puszta” szavak, hatottak nyálmirigyeidre. A szavak még csak nem is a valóságot tükrözték, hanem valami olyat, amit csak elképzeltél. Amikor ezeket a szavakat olvastad a citromról, akkor azt mondtad agyadnak, hogy van egy citromod, noha valójában nem volt, s ezt persze te is tudtad. Agyad komolyan vette, és azt mondta nyálmirigyeidnek: - Ez az ember citromba harapott. Siessetek, mossátok le a citrom levél! - A mirigyek engedelmeskedtek.
Közülünk legtöbben azt gondolják, hogy használt szavaink jelentéseket tükröznek, és jelentésük lehet jó vagy rossz, igaz vagy téves, erős vagy gyenge. Igaz, de ez csak féligazság. A szavak nemcsak valóságot tükröznek, hanem valóságot teremtenek is, mint például a nyálfolyást.
Az agy nem szándékaink tolmácsa, hanem információt felvevő és raktározó szerv, mely gondoskodik testünkről. Mondd neki pl. azt, hogy „citromot eszem”, és máris működésbe lendül.
Az elvégzett kísérlet semleges volt - testileg -, sem jót, sem bajt nem okozott. A használt szavakból azonban jó és rossz is származhat.
Sok gyereknek van egy kedvelt szórakozása étkezéskor. Az előttük lévő ételt a lehetó legundorítóbb jelzőkkel írják le: a vaj pl. passzírozott poloska, hogy csak az egyik legenyhébbet említsem azok közül, amikre emlékszem. A játék célja: úgy tenni, mintha ezek a szavak nem hatnának arra, aki kitalálja őket, ugyanakkor legyőzni velük valaki másnak a tettető képességét. Ez gyakran sikerül is, az illetőnek hirtelen elmegy az étvágya.
Mi felnőttek is gyakran játsszuk ezt a játékot. Negatív szavakkal vesszük el az élettől „étvágyunkat”, és a szavak, melyek az ismétléstől egyre nagyobb erőre kapnak, negatív életet teremtenek, amihez viszont egyre kevésbé lesz „étvágyunk”.
- Hogy vagy?
- Á, nem akarok panaszkodni -, vagy -
Minek is panaszkodjak? -, vagy - Ne is
kérdezd!
„Púp a hátadon”, hogy főznöd kell a családnak?„Kész idegbaj” kijönni a pénzből?„Nyomott” vagy az időjárástól? Meggyőződésem, hogy a szakorvosok bevételük nagy részét azoknak a szavaknak köszönhetik, amiket használunk. Emlékezz, az agy nem valami finomkodó tolmács. Azt mondja: - Ez az ember fejfájást szeretne. Rendben. Fejfájás rendelve!
Természetesen nem minden alkalommal jelentkezik azonnal fájdalom, mihelyt szóba hozzuk. A test természetes állapota a jó egészség, s valamennyi folyamata ebbe az irányba hat. Idővel azonban, ha szavakkal kellő mértékben szétvertük már védelmi rendszerét, megszüli számunkra a rendelt betegséget.
Szavainkhoz két dolog ad még plusz hatást: tudatállapotunk szintje, s hogy érzelmileg mennyire vagyunk benne abban, amit mondunk.
Jesszusom, ez fáj! - Ha meggyőződéssel
mondjuk, örömmel tér be hozzánk a
fájdalom. - Egy rohadt kis dolgot se lehet itt
megcsinálni! - mély átérzéssel kimondva
igazzá válik a kijelentés, s így látszólag
jogos is volt felkiáltásunk.
Két alapvető szabály van:
1.egyszerre csak egy dologra tudunk
gondolni, és
2. egy gondolatra koncentrálva a gondolat
megvalósul, mert testünk azt tetté alakítja.
Ezért, ha be akarod indítani tested gyógyító erejét, amelyet negatív gondolatok (tudatosak vagy nem tudatosak) akadályozhatnak, akkor egymás után hússzor mondd el: „Napról napra, minden szempontból, egyre jobban és jobban érzem magam.” Ha ezt naponta kétszer megteszed, máris megvalósítottad Coué mód-szerét.